Amikor az állkapocs megbetegít, és senki sem veszi észre: temporomandibularis ízületi diszfunkció (TMD) és annak terápiája

„Csikorgatja a fogát, és húzza át.” – ami jó tanácsnak hangzik sok élethelyzetben, néha nem várt problémákhoz vezethet.

Anélkül, hogy tudnák, sokan szenvednek az úgynevezett craniomandibularis diszfunkció (CMD) következményeitől – az állkapocsízület hibáitól. Ebben az az áruló, hogy ezek nem mindig jelentkeznek állfájdalom formájában.

A tünetek általában alattomosan alakulnak ki, és gyakran nem találhatók meg az állkapocsban. Ezért ezek gyakran feltáratlanok maradnak, de jelentős hatással vannak mindennapi közérzetünkre.

Ezen okok miatt érdemes egy pillantást vetni a TMJ diszfunkció hátterére és leggyakoribb jeleire.

Kis ízület nagy hatással

Az emberi temporomandibularis ízület egyedülálló és elképesztően összetett. Összeköti az alsó állkapcsot a koponyával, és lehetővé teszi számunkra, hogy minden nap különféle tevékenységeket végezzünk: a beszédtől és ásítástól a rágásig és nyelésig. Különféle támasztó izmok segítségével mozgatja állkapcsunkat előre-hátra, fel-le és oldalra.

A temporomandibularis ízület izomzatának köszönhetően is hihetetlenül erős: a rágóizmok a test legerősebb izmai. Akár 800 Nm erő kifejtésére is képes – és 80 kilót is meg tud mozgatni vele.

Ha ekkora erőt fejtenek ki két golyós méretű apró illesztésre, nem csoda, hogy az eltolódások pusztítást okozhatnak.

A temporomandibularis ízület vagy a fogazat működési zavarai

A craniomandibularis diszfunkciók (CMD) az állkapocs ízületei, a rágóizmok és a fogak közötti kölcsönhatás funkcionális zavarai.

Nevük a „koponya”, a „koponya” és „mandibula”, az alsó állkapocs latin kifejezéseiből származik. Ha ez a kettő nem működik megfelelően, akkor úgynevezett diszfunkció (meghibásodás) léphet fel.

Ahogy a neve is sugallja, a CMD valójában „csak” hibás működés, és nem önmagukban betegség.

Valójában többnyire serdülőkoruk óta léteznek. Ebben a fázisban azonban a szervezet még képes kompenzálni a harapással vagy az állkapocs eltolódásával kapcsolatos problémákat. Vannak, akiknek nincs szükségük további problémákra, mert szervezetük tartósan képes alkalmazkodni.

Idővel a TMD számos kellemetlen vagy fájdalmas tünetet okozhat, amelyek okát gyakran figyelmen kívül hagyják.

A CMD-nek nem mindig kell állkapocsfájdalom formájában megnyilvánulnia. Ennek oka az állkapocs, a fej és a medence területén lévő ízületek közötti finom idegkapcsolatok. Még a kis eltérések is óriási nyomást gyakorolhatnak rájuk. Ha az egyik ízületben nem megfelelő terhelés történik, a többi ízület is megsérülhet emiatt.

A temporomandibularis ízület tehát problémákat okozhat az ágyéki-medencei területen („descending strain”). Hasonlóképpen, a gerinc eltolódása a craniomandibularis terület diszfunkciójához vezethet („emelkedő terhelés”).

Gyakran már az állkapcsunk ízülete is figyelemért kiált, de sajnos rossz helyen. Sajnos a CMD-t gyakran figyelmen kívül hagyják.

6 jel, amelyet a TMJ használ a figyelmed felkeltésére:

1. Fejfájás vagy migrén

A rendszeres fejfájás a craniomandibularis diszfunkció (TMD) egyik leggyakoribb tünete. Az állkapocsízületi problémákkal küzdő emberek körülbelül 80 százaléka fejfájástól szenved.

Ha a fejfájásait még tipikus gyógyszerekkel és terápiákkal sem lehet enyhíteni, és hosszú távon is fennáll, akkor a TMJ lehet a hibás.

A napszak, amikor a fejfájás jelentkezik, szintén utalhat annak okára. Ha a fejfájás különösen felkelés után jelentkezik, az éjszakai bruxizmusra utalhat – a fogsorok akaratlan csikorgására és összeszorítására.

2. Szédülés és egyensúlyzavarok

Mind a szédülés, mind az egyensúlyzavar a CMD tünete lehet.

A szédülés tipikus jelei például a homályos vagy sötét érzékelés. Gyakran az embernek az az érzése, hogy bármelyik pillanatban elveszíti az eszméletét.

Az egyensúlyzavarok viszont olyan érzést keltenek, mintha egy hajó fedélzetén állnál. Nehézség állni vagy egyenesen járni.

A szédülés és az egyensúlyi problémák külön-külön vagy együtt is előfordulhatnak a TMJ-betegségben szenvedőknél.

3. Fülfájdalom vagy fülzúgás

A fülfájás vagy a fülzúgás (fülcsengés) különösen kellemetlen lehet a mindennapi életben. A fül-orr-gégészorvosok gyakran gyógyszeres kezeléssel kezelik ezeket a tüneteket.

A fülproblémákat azonban a TMD okozta idegirritáció is okozhatja. Ezt okozhatják a koponyaalapi elváltozások vagy a nyakizmok működési zavarai is.

4. Fájdalom az arcban, nyakban vagy vállban

A TMD néha az arc, a nyak vagy a vállak fájdalmában is megnyilvánul.

Amint azt már leírtuk, a craniomandibularis területen lévő idegek irritációja nemcsak a fogakra, hanem a fej és az arc más részeire is átterjedhet, és ott fájdalomhoz vezethet (más néven fájdalomkivetítés).

Például egyes betegek krónikus orrmelléküreg-fájdalomra panaszkodnak (fájdalom az orrmelléküregekben) – de fertőzés jelei nélkül.

A szemfájdalom, a fogak megmagyarázhatatlan érzékenysége vagy a nyaki merevség szintén CMD-re utalhat.

5. Kognitív nehézségek

Ha az állkapocs és a koponya nincs megfelelően egy vonalban, a fej és a test közötti folyadékcsere lelassulhat. Ez ronthatja a gondolkodási képességet.

Nem szabad alábecsülni a TMD okozta krónikus fájdalom hatásait sem. Ezek nem csak a koncentrációs képességünket rontják, de legrosszabb esetben akár depressziót vagy szorongást is kiválthatnak.

6. Hátfájás

Amint azt már leírtuk, a CMD „csökkenő terheléshez” vezethet, és így fájdalmat okozhat például az ágyéki gerincben (LWS).

A fájdalom tünetei ezen a területen különösen alattomosak, mivel nem egyértelmű a kapcsolat a mögöttes állkapocsproblémával.

Mik a CMD okai?

A craniomandibularis diszfunkció (CMD) általában a következő területek gyengesége vagy betegsége miatt fordul elő: szerkezet (például fogak, állkapocs, nyaki gerinc), anyagcsere vagy psziché.

A hatékony TMD-kezelésnek tehát mindhárom szempontot egyszerre kell figyelembe vennie.

A temporomandibularis ízületi rendellenességek tipikus specifikus okai a következők:

  • Fogászati ​​problémák, beleértve a rosszul illeszkedő fogakat
  • Az állkapocs ízületeinek eltolódása vagy izomfeszülés
  • Fej vagy nyak sérülése
  • degeneratív betegségek
  • Krónikus stressz vagy feszültség
  • Túlzott rágógumi fogyasztás vagy körömrágás
  • Krónikus fogcsikorgatás
  • A fej gyakori eltolódása, például a hason alvás miatt
  • Rossz testtartás

A CMD diagnózisa

Általában a fogorvos az első, aki észreveszi a craniomandibularis diszfunkciót (TMD).

Az egyértelmű diagnózis érdekében manuális funkcionális és szerkezeti elemzést végez. Figyelmet fordít a fájdalomreakciókra vagy a különleges érzékenységre is. A részletes anamnézis után ellenőrzi az izmok és az állkapocs ízületeinek működőképességét.

Ezenkívül a képalkotó vizsgálati módszerek, mint például a röntgen, a számítógépes tomográfia (CT) vagy a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segíthetnek az orvosnak átfogó képet kapni az állkapocs területéről.

A CMD terápiája

Mivel a craniomandibularis diszfunkciónak (CMD) általában különböző okai vannak, amint azt leírtuk, a hatékony terápia több szinten kezdődik.

Ha CMD jelen van, első lépésként általában harapási sínt készítenek a páciens számára. Ez szétválaszthatja a harapást, semlegesítheti a fogak helytelen érintkezését és tehermentesítheti az állkapocs ízületeit.

Ez a sín gyakran segít gyorsan enyhíteni vagy akár megszüntetni a fájdalmat.

A legtöbb betegen azonban nem segít a tiszta sínterápia, mivel a diszfunkció okait nem kezelik. Tehát nagy a kockázata annak, hogy a fájdalom egy idő után visszatér.

A sínterápia és a manuális terápia (fizioterápia) vagy az osteopathia kombinációja tehát hatékony terápiának bizonyult.

Az álomcsapat: fogorvos és gyógytornász

A kezelés sikeressége érdekében nagyon fontos, hogy a fogorvos és a gyógytornász szorosan együttműködjön, és kéz a kézben tervezze meg a terápiát. Mindkét osztálynak folyamatosan információt kell cserélnie, és együtt kell módosítania a kezelési tervet.

Fontos a beteg bevonása is a terápiába: megértse, mely lépések szükségesek a terápiához, és saját elköteleződésükkel mit tud hozzájárulni a gyógyuláshoz.

Kérjük, vegye figyelembe: nem minden fizioterapeuta rendelkezik a CMD kezeléséhez szükséges további képesítésekkel. Vannak speciális CMD képzettséggel rendelkező gyógytornászok, akikkel konzultálni kell az ilyen kezeléssel kapcsolatban.

A CMD fizioterápiája

Természetesen minden kezelési tervet az adott beteg problémáihoz egyedileg kell kialakítani. Vannak azonban alapvető kezelési módszerek, amelyeket a fizioterapeuták szinte mindig alkalmaznak a craniomandibularis diszfunkció (TMD) kezelése során.

Először a gyógytornász részletes anamnézist készít, amelyben elemzi a szövetek, izmok, bőr és mozgásszegmensek állapotát. A fő hangsúly itt a nyaki gerincen van, mivel ezen a területen a problémák gyakran a CMD-vel kapcsolatosak.

A leletektől függően kezelési tervet készítenek. A terápia általában a következő intézkedésekből áll:

  • manuális terápia
  • fizikoterápia (hideg- és hőkezelések)
  • masszázsterápia
  • nyújtó technikák
  • Tape kezelések (kinesio tape)

A kezelés hosszú távú sikere érdekében a páciens általában „házi feladatot” is kap: további gyakorlatokat, amelyeket a gyógytornász előzetesen megmutatott neki, és amelyeket otthon kell elvégeznie.

Ebbe beletartozik a saját testtudatosságod edzése, a testtartásod korrigálása és a saját motoros képességeid folyamatos ellenőrzése is.


A craniomandibularis diszfunkció tünetei ezért jelentős hatással lehetnek mindennapi életminőségünkre. Sajnos azonban gyakran figyelmen kívül hagyjuk őket, mert nem mindig jelentkeznek állkapocsfájdalomként.

Ha a fent említett tünetek közül egyet vagy többet észlel, első lépésként keresse fel megbízható fogorvosát. Beszéljen velük aktívan a fizioterápiás intézkedésekről.

A gyógytornász kiválasztásánál fontos, hogy rendelkezzen a craniomandibularis diszfunkcióhoz szükséges szaktudással. Csak így kaphat állandó segítséget.

Ha kérdése van, természetesen mindig készséggel állunk rendelkezésére!